top of page

Kezdjünk bele

okt. 19.
2 perc olvasás

Frissítve: okt. 20.

Sosem gondoltam, hogy egyszer én (tudom, imposztor szindróma, önbizalom hiány stb…), egyszer eljutok oda, hogy blogot írok, sőt hogy egy halvány esélyt adok annak, hogy bárkit érdekel az, ami engem, de itt vagyok, és nem is tudod, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy Te idekattintottál, és olvasod a posztom.

Az utóbbi napokban nagyon sok olyan ügy lát napvilágot, ahol mindenki azt kérdezi, hogy miért nem érdekli az embereket ez vagy az az ügy? Miért nem kapja fel jobban a média? Miért nem vagyunk empatikusabbak ezzel vagy azzal a társadalmi csoporttal, azokkal akik kiszolgáltatottabb helyzetben vannak másoknál? Miért görgetünk azonnal tovább, és csak az érdekel minket, ha valami jó nagy botrány kerekedik?

Szerintem ehhez, hogy odáig eljussunk, hogy bármilyen ilyen téma érdekel bárkit sajnos az alapok hiányoznak. Manapság annyira mindenhol azt halljuk, hogy az individuum a fontos, az önkifejezés, hogy megéld magadat, hogy ezzel párhuzamosan elfelejtettük, hogy milyen társadalomban, vagy kis közösségekben élni. Nem tudjuk mit jelent, hogy felelősséget vállalnunk azért, amit teszünk/mondunk, és azt pláne nem, hogy felelősséget vállaljunk másokért. Az a baj, hogy pont ezen alapul a társadalom, hogy egy közösségen belül felelősséget vállalunk egymásért, segítünk együtt azon, aki bajban van. Ez eltűnt.

Ugyancsak eltűnt az alapvető viselkedéskultúránk azon része, hogy tudjuk hozzászólni a másikhoz, kommunikálni tudjunk vele, kapcsolódni hozzá, és ezáltal mindenki a laptopja mögül egy kitalált buborékban éli mindennapjait, ahol nem kell látnunk a másik reakciót, hisz sok-sok km elválaszt minket, és így nem kell azzal se törődnünk, hogy neki ez fáj vagy nem.

Érdektelen lett, mit érez a másik, az a fontos, hogy minket elfogadjanak, és ha sértőt mondunk, csak annyit kell válaszolnunk: „bocs, de nekem fontos, hogy kimondhassam, amit gondolok, ez a szólás szabadság” vagy azt, hogy : „ ha fáj, hogy őszinte vagyok, akkor neked kéne magadon dolgoznod”. Ugye te is találkoztál már valamelyik változattal?

Az alap és a minimum, hogy megint megtanulunk „viselkedni”. Megtanulunk együtt „gyűjtögetni, vadászni”, mint az ősemberek, közösséget kialakítani.

Érzékenyíteni akkor lehet, és akkor lehet azon gondolkozni, hogy ha valaki nem érintett egy kérdésben, ami a társadalom másik részének fontos- neki is az legyen, ha rendbe rakjuk azokat az alapokat, hogy hogyan szólunk a másikhoz, alapvető tiszteletet megadjuk, és nem gondoljuk, hogy az egyén csak akkor létezhet, ha a közösségek felbomlanak.


Szóval kezdjünk neki együtt!


Köszönöm, ha megosztasz a social media felületeken!



 
 
bottom of page